(Capitalism: A Love Story)
Színes, feliratos, amerikai dokumentumfilm, 127 perc, 2009
Rendező: Michael Moore
Főszereplők: Michael Moore
Michael Moore a híresen másképp gondolkodó filmes újságíró ismét visszatért a vászonra. Korábbi művei (Sicko, Fahrenheit 9/11, The Corporation, stb.) egyesek szerint briliáns remekművek, mások szerint kommunista propaganda filmek. Tekinthetünk rá, mint lerázhatatlan dokumentalistára, vagy nézhetjük, mint a rendszer megszállott ellenségét. Egy biztos: dokumentum filmjeiben sorra veszi górcső alá az Amerikai Álom egyes szeletkéit, és kíméletlen ridegséggel mutatja meg a valóság másik arcát. Az egyetlen általam ismert bizonyíték az amerikai demokrácia létére épp Moore, és az, hogy folyamatosan készítheti szókimondó és senkit sem tisztelő munkáit. Kicsit keletebbre már valószínűleg nem élne… Bár ez nyilván csak összeesküvés elmélet.
Ezúttal a kapitalizmus, pontosan annak manapság megért változata a téma ezúttal. Indulunk a világháború előtt, és végigkísérhetjük, amint a szépen alakuló Amerikai Álom kisiklik és lassanként kialakul az Amerikai Rémálom. Gazdasági válság, bank csődök, a lakáshitel piac összeomlása, ezek mind ismert tények. Moore a tények mögé tekint: hogyan és miért alakultak ki ezek a viszonyok? Mi vezetett a remekül prosperáló gazdaságtól az ország lakossága nagyobb részének eladósodásához? Hogyan találták ki egykor a kapitalizmust, és hogyan értelmezzük ma?
Nagyon kemény a film. Sok drámai történet, fájdalmas snittek láthatóak – és persze tudjuk, hogy mindez hamarosan nálunk is épp így lesz. Riportok ismert emberekkel, közgazdászokkal, politikusokkal. Persze, nem vádolhatjuk Moore-t a pártatlanság emelkedettségével, ő bizony kicsit szélsőségesen, ám annál következetesebben ostorozza a fennálló rendszer hibáit. Az viszont tény, hogy valós hibákról beszél, és amit bemutat, az nagyon fáj…
Láthatjuk a bűnösök egy részét is. Döbbenet, hogy kik és milyen motivációval voltak képesek Amerika történelmét befolyásolni. Bankárok, pénzügyesek, akik elképesztő pénzeket tüntettek el, még akkor is, ha ehhez emberek tömegein kellett átgázolni… Igen, nagyon érdemes megnézni ezt a filmet. De sokkal fontosabb lenne végiggondolni és tanulni a történetből… Moore idősödik, de most sem veszít keménységéből. Fájdalmas a történet, de rendre kínosan röhögnünk kell a tipikusan Moore-i poénokon. Mint példul akkor, amikor egy zacskóval bemegy a bankba, hogy a válság alatt az amerikai lakosságtól ellopott 700 milliárd Dollárt visszakérje…
Nem szórakoztató mozi, és elsőre talán felfogni sem lehet. Valószínűleg vitatkozni is lehet vele számos ponton. De egy biztos: mindenkinek látni kéne, akit korunk történelme csak egy kicsit is érdekel!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó
Színes, feliratos, amerikai dokumentumfilm, 127 perc, 2009
Rendező: Michael Moore
Főszereplők: Michael Moore
Michael Moore a híresen másképp gondolkodó filmes újságíró ismét visszatért a vászonra. Korábbi művei (Sicko, Fahrenheit 9/11, The Corporation, stb.) egyesek szerint briliáns remekművek, mások szerint kommunista propaganda filmek. Tekinthetünk rá, mint lerázhatatlan dokumentalistára, vagy nézhetjük, mint a rendszer megszállott ellenségét. Egy biztos: dokumentum filmjeiben sorra veszi górcső alá az Amerikai Álom egyes szeletkéit, és kíméletlen ridegséggel mutatja meg a valóság másik arcát. Az egyetlen általam ismert bizonyíték az amerikai demokrácia létére épp Moore, és az, hogy folyamatosan készítheti szókimondó és senkit sem tisztelő munkáit. Kicsit keletebbre már valószínűleg nem élne… Bár ez nyilván csak összeesküvés elmélet.
Ezúttal a kapitalizmus, pontosan annak manapság megért változata a téma ezúttal. Indulunk a világháború előtt, és végigkísérhetjük, amint a szépen alakuló Amerikai Álom kisiklik és lassanként kialakul az Amerikai Rémálom. Gazdasági válság, bank csődök, a lakáshitel piac összeomlása, ezek mind ismert tények. Moore a tények mögé tekint: hogyan és miért alakultak ki ezek a viszonyok? Mi vezetett a remekül prosperáló gazdaságtól az ország lakossága nagyobb részének eladósodásához? Hogyan találták ki egykor a kapitalizmust, és hogyan értelmezzük ma?
Nagyon kemény a film. Sok drámai történet, fájdalmas snittek láthatóak – és persze tudjuk, hogy mindez hamarosan nálunk is épp így lesz. Riportok ismert emberekkel, közgazdászokkal, politikusokkal. Persze, nem vádolhatjuk Moore-t a pártatlanság emelkedettségével, ő bizony kicsit szélsőségesen, ám annál következetesebben ostorozza a fennálló rendszer hibáit. Az viszont tény, hogy valós hibákról beszél, és amit bemutat, az nagyon fáj…
Láthatjuk a bűnösök egy részét is. Döbbenet, hogy kik és milyen motivációval voltak képesek Amerika történelmét befolyásolni. Bankárok, pénzügyesek, akik elképesztő pénzeket tüntettek el, még akkor is, ha ehhez emberek tömegein kellett átgázolni… Igen, nagyon érdemes megnézni ezt a filmet. De sokkal fontosabb lenne végiggondolni és tanulni a történetből… Moore idősödik, de most sem veszít keménységéből. Fájdalmas a történet, de rendre kínosan röhögnünk kell a tipikusan Moore-i poénokon. Mint példul akkor, amikor egy zacskóval bemegy a bankba, hogy a válság alatt az amerikai lakosságtól ellopott 700 milliárd Dollárt visszakérje…
Nem szórakoztató mozi, és elsőre talán felfogni sem lehet. Valószínűleg vitatkozni is lehet vele számos ponton. De egy biztos: mindenkinek látni kéne, akit korunk történelme csak egy kicsit is érdekel!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése