127 óra

(127 Hours)

Színes, feliratos, amerikai-angol életrajzi dráma, 94 perc, 2010

Rendező: Danny Boyle

Főszereplők: James Franco, Cristian Colson, Amber Tamblyn, Treat Williams, John Lawrence, Kate Burton

Aron Ralston egy fiatal (ma is élő) amerikai extrém sportoló, a film önéletrajzi könyvéből született. Ez pedig még izgalmasabbá, még keményebbé teszi a történetet. Pedig azt nehéz fokozni.

Aron öntörvényű fickó, aki ezúttal Utah államban, egy kanyonokkal zsúfolt elképesztő nagy területen kóborol. Túrázik, bringázik, és szakadékokban zuhan alá az alul megbúvó tavakba. Jól ismeri a területet, amikor két lánnyal találkozik, egy darabon őket is vezeti. Kristi és Megan pedig tágra nyílt szemekkel ugranak utána a szűk kürtőkben… Nagy nevetésekkel válnak szét útjaik, és Aron elképesztő sziklák között bujkálva halad tovább… Azonban egy helyen megcsúszik, egy szikla elmozdul, és a fiú jobb karját teljesen a kürtőhöz szorítja… Itt kezdődik a dráma.

Aron 5 napig, egészen pontosan 127 óráig volt beszorulva. Danny Boyle rendező fantasztikusan mutatja be a dráma egyes stádiumait. A gondolkodó fiút, aki számba veszi eszközeit. A drámát, mikor rádöbben, hogy senkinek nem mondta el, hol is van éppen. A küzdelmet, hogy megmozdítsa a hatalmas sziklát. Az önfenntartás elképesztő / fájdalmas / gusztustalan perceit… És az őrület határán fel-feltörő emlékeket, egy életről, emberekről, a családról, az elvesztegetett lehetőségekről. Boyle mesterien tartja fenn és folyamatosan fokozza a feszültséget, mestermunkát végzett!

A fényképezés remek. A csapdába szorult test és a szabadulni vágyó lélek közti ellentét, a dráma és az álmok ellentétei fájdalmasan jelennek meg a képeken. Ki kell még emelnem a zenét: A.R. Rahman merengő hangjai, Dido csodás hangja kellőképpen emelik tovább a feszültséget.

A szereplőkről nem lehet sokat mondani. Akár a lányok az elején, vagy az álmokban előtűnő családtagok, mind-mind csak pillanatnyi epizodisták, akik elvégzik dolgukat. Ez a film James Franco egyszemélyes drámája és alakítása, aki elemi erővel és elképesztő átéléssel játszik. Megérdemelten jelölték Oscar díjra, igazából meg is érdemelte volna. Hihetetlen teljesítmény ettől a fiútól!

127 óra után végül Aron levágja szinte élettelen karját. Ezután félájult állapotban, szinte eszközök nélkül megmászik egy jó 100 méteres falat, majd megtesz 12 km-t, mire emberekkel találkozik, akik megmentik… Nagy ötlet, hogy a film végén megjelenik az igazi Ralston, aki megtalálta élete szerelmét, boldog családban él, de a mai napig extrém sportol… csak mindig elmondaja másoknak, épp hol van.

Elképesztően erős dráma az akaratról, az elpusztíthatatlan és legyőzhetetlen Emberről. Olyan mese, amit az élet írt, mert ha kitalálta volna valaki, el sem hinnénk… Csodaszép képek, csodaszép zene, helyenként pedig vérfagyasztóan brutális képek – mindez együtt: Mestermű!!!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes