Színes, feliratos, amerikai vígjáték, 88 perc, 2012
Rendező: Nima Nourizadeh
Főszereplők: Thomas Mann, Jonathan Daniel Brown, Oliver Cooper, Dax Flame, Nichole Bloom, Kirby Bliss Blanton, Brady Hender, Nick Nervies
Na még ez egy beteg film! A gyenge pontszámot nem azért kapja, ahogy meg van csinálva. Mert tény: nagyon össze van rakva! A pontszám oka az, amiről, és ahogyan szól…
Thomas 17 éves. Szülei ráhagyják a házat, hadd csináljon egy kis bulit. Apja nem aggódik, hiszen lúzernek tartja a saját gyermekét. Így hát a szülők békésen távoznak. Csakhogy Thomas két haverja – a gátlástalan Costa és az idióta JB bedobják magukat: ideje egy igazi bulit csapni. Meghívják a fél iskolát, aztán kiderül, hogy már a neten terjed a meghívás, sőt Costa még néhány rádióba is bemondatta a dolgot. Így aztán jön a nép csőstül: piával, mindenféle droggal – és ahogy az várható is volt: elszabadul a pokol. A végére ez már olyan méreteket ölt, hogy a kiszálló rendőrséggel is összecsapnak a beállt fiatalok. Nincs gát, és hajnalra – szó szerint – lerombolják a házat és a környéket.
Eddig a dolog kiszámítható. Nem gond kábszert szerezni, van bőven alkohol, semmi sem gond a fiatalkorúaknak. Ráadásul olyan sok félmeztelen tini lányt látni a képeken, hogy ettől aztán nem is gondolkozunk a tényeken…
Ami azonban számomra aggasztó, az a film befejezése. Nima Nourizadeh rendező (vajon férfi vagy nő bújik meg a kimondhatatlan név mögött?) egy merész húzással bemutatja a másnapot. Az apát, aki gyakorlatilag büszke a fiára, bár hangsúlyozza, hogy az egyetemi taníttatás elúszott a rombolás során… Ennél is súlyosabb a fiatalok beérkezése az iskolába, ahol mostantól ők az ünnepelt királyok…
Lehet, hogy csak én öregszem. És persze értem, hogy ez csak egy film. A bajom az, hogy ismerve például a hazai közönség jelentős részének primitív szellemi szintjét, kimondottan tartok tőle, hogy ez a mozi kult filmmé növi ki magát, amit majd megpróbálnak az érintettek felülmúlni… Szinte várom a rendőrségi közleményt…
Egyébként a film jól össze van rakva. A fényképezés úgy néz ki, mintha azt Dex haver vette volna fel a kis kézi kamerájával – ez nem rossz, de már száz másik filmben láthattuk. Így sok újat nem mond, bár kétség kívül így jó keretet ad a történetnek. A zene dögös, mintha bent ülnénk a dizsiben. Ez is rendben van.
Sőt, még a szereplők is jók. Átérezni a lúzerség elől menekülő idióták történetét, akik teljesen szétcsapják magukat… Csak éppen nem tartom ezt követendő példának. E mellett annyi gyönyörű félmeztelen nőre ki tudna csak egy rossz szót is szólni…?
Összegezve: Nézhető a történet azon gondolkodó egyedeknek, akik képesek felfogni a különbséget a valóság és a mozi között… Visszagondolva, mi is buliztunk régen, jól éreztük magunkat, nagyra nőttünk – de nem így. El lennék keseredve, ha az élet erre menne…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése