Közreműködő: Sokan
Helyszín: Budai Vár
Dátum: 2012.10.05.
Komolyan megüt a guta, hogy most meg már
minden a Várban van. Pár hete a kellemes nyári estében még csak jó volt felfelé
ballagni, de most az októberi hidegben már a kutyának sincs kedve… De mindegy,
ez van.
Zsinórban a sokadik fesztivál ez azonos
helyszínen, így a legszembetűnőbb különbség azonnal látszik: pofátlanul kicsi a
rendezvény. A teraszon konkrétan nincs semmi, csak a belső udvar és az
Oroszlános udvar játszik, de az is csak körben, középen nincs semmi. A
kiállítók száma ennek megfelelően nagyon kicsi. Tavalyhoz képest szépen nőtt a
kolbászosok aránya – ez pozitív – ennek megfelelően még kevesebb a pálinkás
kiállító. Még a nagyok közül sincs itt mindenki, kicsik pedig szinte
egyáltalán. Ehhez képest a 2.000,- Ft-os belépőt elképesztően pofátlannak
tartom!
A dolog jó oldala viszont, hogy akik kint
voltak, azok valóban kitettek magukért. A legfeltűnőbb az ételek választéka
volt. Meleg kolbászt (sütve) egy helyen mértek, na az merénylet volt a
kolbászok világa ellen. Pofátlan áron értékelhetetlen minőség. Ha a debreceni
és a szarvas kolbász között nincs ízbeli különbség, az ugye sok mindent
megmagyaráz… Nem tudom, hogy Bécsben például hogyan tudnak olyan isteni
sültkolbikat árulni…
Viszont a hideg kolbász téren nagyon jó
volt a választék. Több helyen is kóstolgattunk, igazi fűszeres és finom ízekkel
találkoztunk. Ez dicséretes. Egy helyen sikerült helyben sütött cipóban tálalt
friss tarját enni (dióolajos paradicsomsalátával), az például egészen különleges
élmény volt. Összességében tehát a kolbász terén nincs szégyellni valónk.
Pálinkákból maradtak a nagyok. Most is
nagyon jó volt Márton és lányai, a Békésiek, a Zsindelyesek. De ha már itt
jártunk, úgy döntöttünk, az idén inkább fogyasszunk különlegességeket, amit
máskor nem tudnánk megkóstolni. Ennek megfelelően a következőket sikerült
megízlelni:
Először megkóstoltuk a Gyulai Mélyvizet. Ez
négy ízben készül, különlegessége, hogy 60 fokos. Nos, tény, hogy nagyot üt, de
igazából szerintem az ízek már nem élvezhetők ezen a szinten.
Egy kisebb standon találtuk a mézes-ágyas
zölddió pálinkát. Ez nem volt igazán erős, viszont egészen különleges volt az
íze.
Az Újfehértóiaknál bukkantunk a
mandulás-cseresznye nevű kompozícióra. Nem volt rossz, dee talán többet vártam
volna tőle.
Kétségtelen tény, hogy különlegességek terén
a Brill ház vitte a pálmát. Nem pálinka, mondták, mert az csak gyümölcs lehet,
ezért ők párlatnak hívják az új, zöldséges sorozatukat. Medvehagyma, sütőtök,
cékla, paradicsom, zeller és sárgarépa. Kriszta a sütőtököt kóstolta meg, ez
nagy sikert aratott. Én a sárgarépára szavaztam: teljesen rendben volt. Íze:
répa, illata: répa, ereje: teljesen rendben. Hogy is van a mondás: amiből
lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is… Hát igen.
Az est egyik legfinomabb választása a
Panyolai cég 51 fokos fűszeres almája volt. Sajnos itt elérkeztem a lélektani
határomig. Általában 2 cl-es kóstolásokat végeztünk, hogy több ízzel
ismerkedhessünk meg. Ezek ára 200-500 Ft volt, attól függően, mennyire
különleges az íz. A Panyolai standon azonban megjelent az új különleges
sorozatuk: Aszalt meggy / alma / körte / szilva pálinka. Azonban ebből a 2 cl
ára 2.000,- Ft volt, itt pedig elpattant egy húr: ennyit már nem vagyok
hajlandó kiadni egy korty italért. Pedig biztosan remek volt.
Azt kell mondanom, hogy az egykori
újdonságok: a pöszméte, a kökény, a faeper és még számtalan másik gyümölcs ma
már nem különleges, igen sok helyen voltak a választékban.
Végül aztán a sok pálinka és kolbász adta
hevületben az Oroszlános udvarban tomboltunk Sziszi és a Newgie-Boogie
koncertjén. Halvány fogalmam sincs, kik a srácok, de olyan eszeveszett
hangulatot csaptak a félig (vagy teljesen) illuminált közönségnek, aminek nem
lehetett ellenállni. Amikor például a mulatós zenét keverték a funkyval, az
egészen döbbenetes volt…
Végül nagyon jól éreztük magunkat, és meg
kell hagyni: még mindig azt gondolom, hogy a magyar pálinkának nincsen párja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése