(Chasing Mavericks)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 116
perc, 2012
Rendező: Curtis Hanson
Főszereplők: Johnny Weston, Gerard Butler,
Elisabeth Shue, Abigail Spencer, Leven Rambin, Scott Eastwood, Alexander
Kanellakos, Taylor Handley, Janica Bergere
Ausztrália életében a szörfösök az igazi
hősök. Egy ilyen valódi hős, Jay Moriarty életének – valós – történetét dolgozza
fel ez a film.
Jay Moriarty kisgyermekként is különös
volt, mindig vonzotta a tenger. Egy napon a sziklákról a vízbe zuhant, csak egy
remek szörfösnek köszönhette az életét – akiről kiderült, hogy alig pár méterre
lakik tőlük… Ez a találkozás egy életre megpecsételte a kis Jay életét… Nagy
ugrás az időben, a tini Jay már remek szörfös. Egy napon titokban követi
Frosty-t (a megmentő szomszédot), amint az barátaival hatalmas hullámokon
száguld egy kevésbé ismert tengerparton. A Mavericks tehát létezik… Innentől
kezdve Jay addig üldözi mentorát, míg az elvállalja, hogy felkészíti a
különlegesen veszélyes mutatványra. A film ezt a folyamatot mutatja be. Van
benne kellő mennyiségben tanítás emberségről, barátságról, de van benne humor
és romantika is, méghozzá mindez épp a kellő arányban elegyítve. Aztán eljön a
nagy nap, és Jay nekivág a hullámoknak…
Curtis Hanson rendező remek munkát végez. A
film motiváló, de nem giccses, van benne tanulság bőven, de nem tudálékos. Épp
elég kedves és emberi ahhoz, hogy szeretni lehessen. Ugyanakkor bemutatja a
mindennapok drámáit is, nem varázsol elénk egy gondtalan rózsaszín szörfös
paradicsomot… Remek a fényképezés, főleg a tengeri felvételek, és nagyon jó a
zene is.
Johnny Weston remekül játssza a fiú
szerepét, teljes mértékben hiteles. Fiatal kora ellenére ez egy igen szép
alakítás. Gerard Butler pedig zseniális, mint mindig. Ez a karakter épp neki
lett kitalálva. A többi szereplő pedig mind remekül ad keretet a történésekhez.
Elisabeth Sue esendősége, Abigail Spencer bölcsessége és Leven Rambin ártatlansága
mind remekül eltalált érték, a három nő nagyon jól játszik.
Persze nagy élmény a tenger urait látni, ez
valószínűleg mindenkinek szerepel az álmai között. Közben látjuk a napi
kihívásokat, az emberi butaságot és gonoszságot is, amitől minden olyan valós
lesz. A remekül megalkotott mozi nagyon emberi, felemelő és kellőképp
szórakoztató. Az utolsó percek, amikor eredeti felvételen az igazi, a
tragikusan fiatalon elhunyt Jay beszél pár szót, valóban könnyeket csal a szemekbe.
Értékelés:
1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése