Nyomorultak

(Les Misérables)

Színes, feliratos, angol zenés dráma, 160 perc, 2012

Rendező: Tom Hooper

Főszereplők: Hugh Jackman, Russel Crowe, Anne Hathaway, Amanda Seyfried, Sacha Baron Cohen, Helena Bonham Carter, Eddie Redmaine, Samantha Barks, Daniel Huttlestone, Isabelle Allen

Musical filmre vitelekor adott a kérdés: nagy színészeket kell használni, vagy jó énekeseket. Ezúttal az első változat mellett döntöttek. Így valóban hatalmas nevek csábítanak be minket a moziba, de utána három órán át hallgatni a gyenge ének tudásukat – nos, ez már közel sem olyan szórakoztató…

A Nyomorultakból rengeteg feldolgozás készült. A történet ezúttal is ugyanaz, semmilyen idióta változtatás nincsen – szerencsére. Csakhogy a film nem az eredeti történet megjelenítése, hanem a sok éve sikerrel futó musical filmes változata. Így aztán beszéd nem is igazán van, csak éneklés…

Tom Hooper rendező szép munkát végez. Az egész film nagyszabású, csodás díszletekkel, remek képi megjelenéssel. A zene adott, a fényképezés pedig nagyon szép.

A színészek szinte mind nagyon jók. Hugh Jackman le van fogyva, remekül alakítja Jean Valjeant. Mintha neki találták volna ki a szerepet. Csak hát az éneklés… Nála csak a gonosz Javert felügyelőt alakító Russel Crowe jobb. Zseniális az alakítása, sőt, az ő esetében még az énekkel sincs bajom. Anne Hathaway szintén jó, az éneket felejtsük el. Az egyetlen döbbenet számomra Amanda Seyfried szerepeltetése. Rossz, mint mindig, teljesen alkalmatlan erre (és minden más) a szerepre… A döbbenet az, hogy az ő negatív párját alakító Samantha Barks Éponine szerepében mind játékával, mind énektudásával lemossa Seyfriedet a vászonról… A fiaskót a rendező azzal feledteti, hogy Thénardier szerepében Sacha Baron Cohent alkalmazza. A közismerten idióta világfi elképesztő hitelességgel játszik ebben a darabban, méltó társa a mindig tökéletes Helena Bonham Carternek.

Összességében tehát remek a színészek felhozatala, csak hát az éneklés… Barátaim rendre azzal próbálnak győzködni, hogy ez már a Mamma Mia esetén is bevált. Ez igaz, csakhogy előbbi egy normál film volt, ez pedig egy három órás darab. Ez pedig nem egészen ugyanaz…

Persze, meg kell nézni, mert emlékezetes. Mondjuk csak azoknak, akik bírják a dalolászást… De azért ne legyenek túlzott elvárásaink…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó