(Despicable Me 2)
Színes, magyarul beszélő, amerikai
animációs film, 98 perc, 2013
Rendező: Chris Renaud, Pierre Coffin
Főszereplők: Gru, Margo, Agnes, Edit, Lucy
Wilde, Floyd, Silas, Dr. Nefario és a Muffinok
Az első részben megismert hiper gonosznak
indult bűnöző már boldog családi életet él a három lánnyal, akik randevút
akarnak szervezni neki. Vállalkozásában zselét és lekvárokat gyárt… Azaz
szeretne, de a munka jó úton halad… Egy napon azonban megjelenik Lucy Wilde, az
Anti Gonosz Liga ügynöke, és elrabolja Grut. Ezúttal a jó oldal számít rá: el
kell kapjon egy zseniális bűnözőt, hogy ezzel mentse meg a világot…
A zseniális rajzfilm sikere egyértelművé
tette, hogy szükség lesz a folytatásra. Ilyekor nagyon veszélyes a helyzet:
nagy a kockázat. A Renaud-Coffin páros azonban remek megoldást választott: a
sztori maga jóval egyszerűbb, mint régen, a fő hangsúlyt a karakterekben rejlő
humorra tették. Gru lassan bölcs lesz, mindenesetre eléggé béna, főleg a
nőkkel. A három kiscsaj tündéri, igazán ennivalóak. A Muffinok pedig frenetikus
humor forrásai. Ez így együtt pedig valóban szórakoztató az egész család
számára.
Részemről egy rajzfilmben mindig az a fő
érték, ha az alkotók meg tudják úgy csinálni a mozit, hogy a gyerekeknek szánt
mesében a felnőttek is találjanak némi humort. Nos, ez itt megvan, sőt! Az
egész film tele van elképesztő utalásokkal és rejtett poénokkal. De itt ne csak
a nyilvánvalóra gondoljunk: a végén például a YWCA paródiától könnyesre
röhögtem magam. De a sztori tele van gyöngyszemekkel: kedvencem például az a
híres fénykép, amikor egy épülő New Yorki felhőkarcoló állványán reggelizik az
építők csapata – ez a kép most csak egy pillanatra tűnt fel a Muffinokkal… Ez a
humor olyan szintű magasiskolája, amire csak azt lehet mondani: mestermű!
Emeli a szintet a kivételesen remek
szinkron is. Szerencsére sikerült igazán kiváló színészeket összegyűjteni. Scherer
Péter született Gru, nála jobbat el sem tudnánk képzelni. Remek párja a
kivételes tehetségű Nemes Takách Kata, aki ezúttal sziporkázik Lucy szerepében.
Mindig tudtuk, hogy remek, mindig imádtuk, de amit itt nyújt, az egészen
kivételes. De dicséretet érdemel gyakorlatilag mindenki.
Az ilyen mozik visszaadják a hitemet abban,
hogy létezik még családi mozi, ami mindenkinek hatalmas élmény. Létezik még
olyan szórakoztatás, amikor úgy tud könnyes lenni a szemem, hogy nem
gusztustalan altesti poénokkal és böfögéssel zavarják a szórakozásomat.
Egyetlen bajom van csupán: annyi itt a poén, hogy egy megtekintés nem elég…
Mehetünk vissza a moziba…
Értékelés:
1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése