Fogságban

(Prisoners)

Színes, feliratos, amerikai krimi, 153 perc, 2013

Rendező: Denis Villeneuve

Főszereplők: Hugh Jackman, Jake Gyllenhaal, Paul Dano, Viola Davis, Maria Bello, Dylan Minnette, Terrence Howard

Amerikai kisváros. Két család együtt ünnepli a Hálaadást. Mindkét családban van egy-egy kislány, akik kimennek az utcára játszani, aztán eltűnnek. Az egész város őket keresi, és az ügyet egy különleges nyomozóra bízzák, aki eddig minden ügyét sikeresen megoldotta. A környéken parkoló gyanús lakókocsit hamar megtalálják, benne a Alexet, a sofőrt, aki láthatóan sérült, és csak azt ismételgeti, hogy nem tud semmit. A kör szűkül, a hatóság nem tud eredményt felmutatni. Keller – az egyik apuka – nem bírja a feszültséget, és átveszi a kezdeményezést. Elrabolja Alexet és kínozza, hogy megtudja, hol vannak a lányok. Mindenkiben nő a feszültség, és a lányok sehol…

Denis Villeneuve elképesztő filmet csinált. Zseniális darabja az erőszak gyűjteménynek, melynek realitása önmagában is fájdalmas. Jó a fényképezés, jó a zene, de annyira drámai a film, hogy ezt észre sem vesszük.

Brutálisan nehéz kérdéseket vet fel a film. Vajon meddig mehet el a szülői szeretet? Mi az az eszköz, amit még erkölcsileg meg lehet magyarázni? Kiben bízhatunk? Míg Ralph (a másik család feje) szerint az emberrablás megmagyarázhatatlan bűn, Keller senkire sem hallgat. A film egyik csúcspontja az, amikor végül Nancy (a másik anya) kvázi engedélyt ad Kellernek, hogy tegyen belátása szerint. Mert a gyermekéért mindenki az életét adná. De elveheti másokét? Közben Loki nyomozó lassan halad előre, de már arra is időt kell szánjon, hogy Kellert szemmel tartsa…

Nagyon egyszerű a megjelenés, a szürke kisváros képei nyomasztóak. A dráma kibontakozásának fő záloga az elképesztő sztárparádé. Hugh Jackman végre nem Rozsomáknak sminkelve irtja a népet. (Mert a Volverine ugye nem farkast jelent…) Ezúttal simán bizonyítja, hogy zseniális színész. Drámai, erős és gyenge, aki mindenáron megvédi a családját. Elképesztő alakítás. Felesége Maria Bello ezúttal a gyenge nő, aki a gyógyszerek okozta kábulatba és az álmokba menekül a valóság elől. Szintén remek. Dylan Minnette a másik apa közel sem hős. Mindennél jobban vissza akarja kapni a gyermekét, de megretten a brutalitástól. Nagyon jó alakítás! Felesége szerepében a csodálatos Viola Davis megint megmutatja, hogy micsoda tehetség. A végére hagytam a nyomozót: Jake Gyllenhaal mindig is a kedvenceim közé tartozott, de most elfogulatlanul állítom, hogy idősödve egyre kiemelkedőbb színész. Elképesztően nagyot játszik. Tartja magát, de az ő idegei is őrlődnek… Mesteri. A többi színész pedig mind kiváló karakter, akik megbízhatóan odateszik magukat.

Lassan évek óta mondom: a filmvásznon megelevenedő erőszak – és főleg annak magyarázata – egyre elviselhetetlenebb. Ez a történet pedig igen magasra teszi a lécet: egy ilyen helyzetben hol vannak a korlátok? Lehet vagy kell-e embernek maradni? Ha az életem adom a gyermekemért, az rendben van, de hogy a másét elvegyem ugyanezért, az már nem magyarázható… Vagy mégis? A film zseniális és döbbenetes. Egyetlen veszélyt látok benne: látszólag ez a történet egy kegyetlen erőszakok tettekből álló lánc… Gondolkodó embernek kell lenni ahhoz, hogy megértsük az igazi kérdést, amit felvet. Megértsük – és még csak azután következik, hogy átgondoljuk, hogy véleményt formáljunk, aztán vitatkozzunk… Mert erről a filmről lehet. Gondolkodó embereknek. A moziba pedig mások is járnak… Nekik pedig csak a rossz példa lesz látható… Ebbe jobb nem belegondolni…  

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes