(Nymphomaniac)
Színes, feliratos, dán-német-francia-belga
filmdráma, 123 perc, 2013
Rendező: Lars von Trier
Főszereplők: Charlotte Gainsbourgh, Stellan
Skarsgard, Shia LeBeouf, Jamie Bell, Christian Slater, Willem Dafoe, Nicolas
Bro, Uma Thurman, Udo Kier, Jesper Christensen
Amikor Lars von Trier filmet csinál, akkor
az biztos, hogy figyelmet érdemel. A dogma nagymestere rendszerint feszegeti a
tűrés húrjait. Ez most is így van, sőt! Sok országban az első rész még elment
18-as karikával, de a másodikat már nem mutatták be. Mindezt úgy, hogy mindkét
rész azzal kezdődik, hogy ez bizony a cenzúrázott verzió, ezért kb 1-1 órányi
anyag ki van vágva az eredeti műből. (Azért így is maradt kétszer két és fél
óra játékidő…)
Seligman az idős irodalmár egy este
félholtra vert nőt talál a sikátorban. Hazaviszi Joe-t, aki hálából elmeséli
élete történetét. Az első részben ebből 4 fejezetet látunk, a másodikban
következik a többi 6.
Először azt látjuk, hogy egy fiatal lányban
hogyan alakul ki a nimfomániás hajlam. Hogyan fedezi fel a szexualitást, hogyan
lesz szokásai rabja. És bár megtalálja a szerelmet, együtt is él
választottjával, ez mégsem elég a boldogsághoz. Az első rész végén láthatjuk
azt is, hogyan lesz teljesen érzéketlen a fizikai érintésekre… A második
részben tovább lépünk. Megismerhetjük a vergődés történetét, amikor minden
elképzelhetőt bevet azért, hogy újra életre keltse nemi szervét, de ez nem akar
összejönni… A lejtőn aztán nincs megállás. A mindent felőrlő vágy miatt
elveszti férjét és gyermekét, de semmi sem tudja megállítani a lejtőn. Idősödve
egyre elképesztőbb kalandokba keveredik, és ezen már a terápia sem tud
segíteni. Hajlama miatt lesz sikeres a munkájában, ahol maga mellé fogad egy
másik kitaszítottat. Azonban kiégve, mindenbe belefáradva meg kell tapasztalnia
a féltékenység érzését…
A film igazi Lars von Trier darab. Nagyon
hosszú, azon belül pedig elképesztően hosszúak a snittek. Szokás szerint semmit
nem takar el: megmutat mindent a valóságban. Ebből kifolyólag sokszor perceken
át férfi nemi szervek villognak a képernyőn, nem is beszélve a mindenféle
aktusok natúr ábrázolásáról. Ezért a 18-as karikát tessék igazén komolyan
venni!!!
Én imádom a Trier filmeket, és az első rész
után kellően lelkes is voltam. A sztori nagyon erős, remek színészek
tolmácsolásában ismerhettük meg a sztorit. A második rész viszont tökéletes
csalódás volt: a színvonal hatalmasat esett, döbbenet helyett az unalom volt a
jellemző, a film vége pedig a szokásos Trier-i fordulat helyett teljes
mértékben kiszámítható. Így teljesen elmaradt a katarzis, amit eddig mindig meg
tudott teremteni…
A színészek jók. Egyik felük vetkőzik és
éli életét, a másik felének szerepe nem kíván pőreséget. Ebbe az utóbbi
csoportba tartozik Uma Thurman, akinek hosszú jelenete az első rész
vitathatatlan csúcspontja. Döbbenetes és zseniális – az első filmet csak miatta
érdemes megnézni. A közönség döbbent csendben nézi végig a jelenetét, amit nem
sokan tudnának eljátszani! Aztán persze sokan nagyon jók, mindenki jól hozza a
figuráját.
Számomra csalódás volt a vége, így aztán az
egész film hatása elmaradt. Tény, hogy nagyon kemény bepillantást nyerhetünk a
nimfomániások világába. Az arcunkba vágja a sztorit, nyersen, semmit sem
titkolva. Nem érzelgős, nem mond ítéletet, csak megmutat valamit, ami az
emberek többsége számára ismeretlen terület. Persze sokkoló, persze pornográf,
persze durva. De ez a valóság…
Kegyetlen erejű művészfilm Trier
stílusában. Csak az értő közönségnek!
Értékelés:
1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont – Jó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése