2014. március 30., vasárnap

Mr. Morgan utolsó szerelme



(Mr. Morgan’s Last Love)
Színes, feliratos, német-belga-amerikai-francia romantikus dráma, 116 perc, 2013
Rendező: Sandra Nettelbeck
Főszereplők: Michael Caine, Clémence Poésy, Justin Kirk, Gillian Anderson, Jane Alexander, Michele Goddet, Ian Fenelon, Anne Alvaro

Mr. Morgan Párizsban él, nyugdíjas professzor. Feleségét két éve vesztette el, azóta nem találja a helyét a világban. Egy napon egy kisebb baleset kapcsán megismerkedik Pauline-nal, a nála jóval fiatalabb gyönyörű francia lánnyal. A sors különös fintora nyomán a két ember egyre közelebb kerül egymáshoz. Matthew kórházba kerül, de barátja mellette van. Ekkor azonban megjelennek a férfi gyermekei, akik épp a lánnyal egykorúak. Innentől az események egyre jobban bonyolódnak. Konfliktusok, rég elfojtott indulatok kerülnek felszínre, mígnem minden lassan elér a szépséges megoldás felé…

Ritkán vagyok olyan helyzetben, hogy ennyire nehéz legyen írni egy filmről. Első pillanatra egy szirupos tündérmese egy öregember utolsó fellángolásáról, de jön egy pillanat, amikor minden megváltozik. Ezután elképesztő indulatok és érzések kerülnek a vászonra, hihetetlen vallomások és kijelentések záporoznak. Aki valaha volt szülő, vagy volt gyermek – tehát mindenki, aki valaha keveredett családi konfliktusba – nos azok számára ez a film egy elképesztő lecke lesz. Miközben, csak úgy mellékesen, elhangzik a filmtörtének egyik legszebb szerelmi vallomása…

Sandra Nettelbeck nagyon alkotott. Az első fél órában azt hittem, hogy maradunk a manapság divatos témánál, az idősebb emberek helyének keresése körüli mosolyogtatóan romantikus történetnél. (Lásd: Marigold Hotel, Kvartett, stb.) De a kórházi ágy mellett feltűnő gyermekek hirtelen egy egész más síkra helyezik a történetet. Mondjuk történetről túl sokat nem lehet beszélni, itt inkább elképesztően jól megírt dialógusokról kell megemlékeznünk. Ki mit gondol, kit mi vezet, honnan erednek a konfliktusok… Olyan elképesztő vallomásoknak lehetünk tanúi, hogy abba beleremeg az ember néha… Ingadozunk a könnyed sztori és a hihetetlen mély mondanivaló között. Mindezt légies könnyedséggel…

A mondanivaló lényegét erősíti a csodaszép fényképezés. Néhol szívszorítóan gyönyörűek a képek. Igazi tehetség kellett ehhez, az biztos.

Persze a lényeg a zseniális szereplő gárda. Michael Caine nyolcvan évesen is elképesztően tehetséges. Tökéletesen hozza a figurát, pedig ez egyáltalán nem könnyű. Még a néző számára sem az, hiszen épp ez a kérdés: ő vajon egy jó ember…? Mellette az ifjú francia szépség Clémence Poésy, aki szintén remek. Annyira hiteles, annyira szép és annyira csodálkozó, hogy az az érzésünk: őz ismerjük a szomszédból… A harmadik fő figura Justin Kirk, aki méltó társa Cainnek, és nagyon jól hozza a tépelődő, útját kereső fiú szerepét… Csak úgy prémiumként Gillian Anderson egészen vicces a szörnyű szerepében, de nagyon jól áll neki ez a figura.

Zajlanak az események, és a fő fájdalom, hogy annyira kiszámítható minden. Tudjuk, merre tartunk, de titokban imádkozunk, hogy ne… De az élet kegyetlen. Ugyanakkor szép is. Ez a titok, amit a film egészen zseniálisan mutat be. Mindenkinek látni kéne, akinek valaha volt családi konfliktusa, mert hatalmas leckéket kapunk egy mozijegy áráért… Emlékezetes darab!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése