(The Time Traveler's Wife)
Színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 2009
Rendező: Robert Schwentke
Főszereplők: Eric Bana, Rachel McAdams, Ron Livingstone, Brooklynn Proulx
Miről is szól az élet? Mondhatunk szépeket, gyárthatunk komoly elméleteket, vagy hangoztathatunk fellengzős ötleteket – a valóság mégis egyszerű: a boldogság kereséséről. Keressük finoman, vagy kínban, vagy türelmesen, vagy ész nélkül, de mindannyian keressük. Hívjuk bár kék madárnak, édes életnek, vagy bármi másnak. A lényeg mégis az: erre törekszünk, ezért küzdünk. Aztán, ha elérjük, ha megéljük, ha részünk lesz benne végre, akkor minden percben attól rettegünk, hogy vajon meddig tart még, mikor ér véget. Ennyit a félelmekről… Számomra erről szólt ez a film.
Van a fiú, aki akaratától függetlenül utazik az időben. Minden átmenet nélkül felbukkan valahol, aztán újra nyoma vész. És van a lány, aki először gyermekként találkozik vele, majd időről időre újra és újra, s a találkozások alatt menthetetlenül beleszeret a különös idegenbe. Aztán sok évvel később újra találkoznak, lángol a szerelem, esküvő lesz és gyermeket szeretnének, mindezt pedig úgy, hogy a fiú rendszeresen köddé válik. De a lány csak vár rendületlenül, s az élet csodás pillanatait együtt élik át, bár ebből kevés jut nekik. De aki a múltban és jövőben kalandozik, az bizony ismeri a sorsát, így a Henry pontosan tisztában van vele, mikor szakad vége a csodának. Mert a halál természetes, de ismerni az időpontját… ez valóban kihívás.
Rachel McAdams csodaszép és türelmes, nagyon hiteles a játéka. Eric Bana pedig percenként váltogatva korát játszik végig – finoman és érzékenyen. Ki kell emelni a gyermekszereplőket is: nagyon jók! Szép a fényképezés, lágyak a színek és remek a romantikus aláfestő zene. Remek a vágás, a mozaikokból lassan áll össze a kép, s ahogy a szereplők, úgy mi is lépésről lépésre ismerjük meg a történetet.
Ez egy nagyon szép romantikus film. Aki nyitott arra, hogy a képtelen utazgatást tényként fogadja, annak egy kedves, nagyon tanulságos mozi ez a boldogság kereséséről és félelmeinkről. Aki erre nem nyitott, az úgysem érti, hogy mitől könnyeznek a nézők, csak egy romantikus maszlagot lát, aki ezt érzi, az inkább nézzen egy másik filmet.
Kellemes és kedves alkotás az emberi lélekről, nagyon szépen elmesélve. Igazi összebújós film!
Színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 2009
Rendező: Robert Schwentke
Főszereplők: Eric Bana, Rachel McAdams, Ron Livingstone, Brooklynn Proulx
Miről is szól az élet? Mondhatunk szépeket, gyárthatunk komoly elméleteket, vagy hangoztathatunk fellengzős ötleteket – a valóság mégis egyszerű: a boldogság kereséséről. Keressük finoman, vagy kínban, vagy türelmesen, vagy ész nélkül, de mindannyian keressük. Hívjuk bár kék madárnak, édes életnek, vagy bármi másnak. A lényeg mégis az: erre törekszünk, ezért küzdünk. Aztán, ha elérjük, ha megéljük, ha részünk lesz benne végre, akkor minden percben attól rettegünk, hogy vajon meddig tart még, mikor ér véget. Ennyit a félelmekről… Számomra erről szólt ez a film.
Van a fiú, aki akaratától függetlenül utazik az időben. Minden átmenet nélkül felbukkan valahol, aztán újra nyoma vész. És van a lány, aki először gyermekként találkozik vele, majd időről időre újra és újra, s a találkozások alatt menthetetlenül beleszeret a különös idegenbe. Aztán sok évvel később újra találkoznak, lángol a szerelem, esküvő lesz és gyermeket szeretnének, mindezt pedig úgy, hogy a fiú rendszeresen köddé válik. De a lány csak vár rendületlenül, s az élet csodás pillanatait együtt élik át, bár ebből kevés jut nekik. De aki a múltban és jövőben kalandozik, az bizony ismeri a sorsát, így a Henry pontosan tisztában van vele, mikor szakad vége a csodának. Mert a halál természetes, de ismerni az időpontját… ez valóban kihívás.
Rachel McAdams csodaszép és türelmes, nagyon hiteles a játéka. Eric Bana pedig percenként váltogatva korát játszik végig – finoman és érzékenyen. Ki kell emelni a gyermekszereplőket is: nagyon jók! Szép a fényképezés, lágyak a színek és remek a romantikus aláfestő zene. Remek a vágás, a mozaikokból lassan áll össze a kép, s ahogy a szereplők, úgy mi is lépésről lépésre ismerjük meg a történetet.
Ez egy nagyon szép romantikus film. Aki nyitott arra, hogy a képtelen utazgatást tényként fogadja, annak egy kedves, nagyon tanulságos mozi ez a boldogság kereséséről és félelmeinkről. Aki erre nem nyitott, az úgysem érti, hogy mitől könnyeznek a nézők, csak egy romantikus maszlagot lát, aki ezt érzi, az inkább nézzen egy másik filmet.
Kellemes és kedves alkotás az emberi lélekről, nagyon szépen elmesélve. Igazi összebújós film!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó
A könyv olvasása közben folyton azon járt az agyam, hogy ezt hogy lehet filmvászonra vinni? Kiszámíthatatlan irányú időbeli ugrásokkal haladt előre az írónő. A "mesélő" szerepe is folyamatosan változott... De olvasva követhető volt.
VálaszTörlésLe a kalappal a forgatókönyv írója előtt - bár kevesebb drámával és lényegesen leegyszerűsített történettel, de brilliánsan megoldotta a fent említett problematikát.
Nekem ez a történet kevésbé a félelmekről, mint inkább arról szólt, hogy minden boldogságpillanatnak örülni kell. Bármikor történnek, bármilyen rövid ideig tartanak, de mindegyik boldogságmorzsa már önmagában egy kis csoda. És megéri várni!
A film remek, de ajánlom a könyvet!