Közreműködő: Golgota Gospel Kórus és a Golgota Gyermekkórus
Helyszín: Budapest Kongresszusi Központ
Dátum: 2009.12.20.
Immáron hetedik alkalommal rendezte meg a Golgota Gospel Kórus a hagyományos Karácsonyi koncertet, amely a szokásokhoz híven idén is igazi zenei csemege volt. A színvonal ékes bizonyítéka, hogy ezúttal egy napon kétszer is megtöltötték a BKK nagytermét.
Kísér a Golgota zenekara, ezúttal fúvósokkal is kiegészítve. Az élő zene varázsa máris előnyt jelent. Ezután érkezik a kórus, vagy 100 fiú és lány, korban és stílusban különbözőek, de mindenki feketében piros vagy zöld kiegészítőkkel a hangszínnek megfelelően. Van egy nagy adag elegancia abban, amikor egy ekkora csapat szinte egyforma ruhában egyszerre mozog. Vezényel a hagyományok szerint Pásztor Mark Zeeman, a Dél-Afrikából érkezett tiszteletes, aki mellesleg zongoraművész is.
Az idei koncert mottója: Mit is ünneplünk Karácsonykor? Jézus születését, így a dalok főleg erről szóltak. Volt a műsorban igazi angol Karácsonyi dal, mint a „Kisdobos”, valamint a Gospel irodalom néhány különösen szép darabja. Ki kell emelni a country dalt, amit 8 fiú vezetett elő, és egészen zseniális volt. Szintén kiemelést érdemel a gyermekkórus, akik néhány dal erejéig csatlakoztak a műsorhoz. Megható volt látni a „kisegereket”, amint szívből – és nagyon szépen! – énekeltek. Persze minden dal gospel átiratban szerepelt, ami egy egészen rendkívüli zenei élmény volt.
Összességében el kell mondani, hogy az idei műsor is zseniálisan sikerült. Pásztor Mark szellemes konferálása után egyik csodás dal szólt a másik után. Minden évben eltűnődöm, hogy találnak ennyi lelkes kórus tagot, akik tényleg szívből dalolnak. Ráadásul az est folyamán legalább 20 szólista is énekelt, egyik zseniálisabban, mint a másik. Ennyi komoly tehetséget egy teremben látni igazán örvendetes élmény volt.
A Gospel egy érdekes műfaj. Nagyon komoly tudás kell az előadásához, és igazán szívből kell énekelni, hogy a produkció emlékezetes lehessen. El nem tudom képzelni, hogy mikor és mennyit gyakorolt az együttes erre a fellépésre, de a koncert csodálatos élményt adott, ahogy mindig. Ilyen énektudás, ennyi szív és ilyen profi vezetés nem is vezethet más eredményre.
Aki kihagyta, jövőre ne kövesse el ugyanezt a hibát. Aki ott volt, biztosan remekül érezte magát, talán még most is dalolgatja a záró dalként felcsendülő „Oh, Happy Day” dallamát. Mert valóban az volt!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 4 pont - Kitűnő
Helyszín: Budapest Kongresszusi Központ
Dátum: 2009.12.20.
Immáron hetedik alkalommal rendezte meg a Golgota Gospel Kórus a hagyományos Karácsonyi koncertet, amely a szokásokhoz híven idén is igazi zenei csemege volt. A színvonal ékes bizonyítéka, hogy ezúttal egy napon kétszer is megtöltötték a BKK nagytermét.
Kísér a Golgota zenekara, ezúttal fúvósokkal is kiegészítve. Az élő zene varázsa máris előnyt jelent. Ezután érkezik a kórus, vagy 100 fiú és lány, korban és stílusban különbözőek, de mindenki feketében piros vagy zöld kiegészítőkkel a hangszínnek megfelelően. Van egy nagy adag elegancia abban, amikor egy ekkora csapat szinte egyforma ruhában egyszerre mozog. Vezényel a hagyományok szerint Pásztor Mark Zeeman, a Dél-Afrikából érkezett tiszteletes, aki mellesleg zongoraművész is.
Az idei koncert mottója: Mit is ünneplünk Karácsonykor? Jézus születését, így a dalok főleg erről szóltak. Volt a műsorban igazi angol Karácsonyi dal, mint a „Kisdobos”, valamint a Gospel irodalom néhány különösen szép darabja. Ki kell emelni a country dalt, amit 8 fiú vezetett elő, és egészen zseniális volt. Szintén kiemelést érdemel a gyermekkórus, akik néhány dal erejéig csatlakoztak a műsorhoz. Megható volt látni a „kisegereket”, amint szívből – és nagyon szépen! – énekeltek. Persze minden dal gospel átiratban szerepelt, ami egy egészen rendkívüli zenei élmény volt.
Összességében el kell mondani, hogy az idei műsor is zseniálisan sikerült. Pásztor Mark szellemes konferálása után egyik csodás dal szólt a másik után. Minden évben eltűnődöm, hogy találnak ennyi lelkes kórus tagot, akik tényleg szívből dalolnak. Ráadásul az est folyamán legalább 20 szólista is énekelt, egyik zseniálisabban, mint a másik. Ennyi komoly tehetséget egy teremben látni igazán örvendetes élmény volt.
A Gospel egy érdekes műfaj. Nagyon komoly tudás kell az előadásához, és igazán szívből kell énekelni, hogy a produkció emlékezetes lehessen. El nem tudom képzelni, hogy mikor és mennyit gyakorolt az együttes erre a fellépésre, de a koncert csodálatos élményt adott, ahogy mindig. Ilyen énektudás, ennyi szív és ilyen profi vezetés nem is vezethet más eredményre.
Aki kihagyta, jövőre ne kövesse el ugyanezt a hibát. Aki ott volt, biztosan remekül érezte magát, talán még most is dalolgatja a záró dalként felcsendülő „Oh, Happy Day” dallamát. Mert valóban az volt!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 4 pont - Kitűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése