(Moon)
Színes, feliratos, angol sci-fi, 97 perc, 2009
Rendező: Duncan Jones
Főszereplők: Sam Rockwell, Kevin Spacey (Gerty eredeti hangja), Dominique McElligott, Robin Chalk, Matt Berry, Kaya Scodelario
Földünk energiaválsága már a múlté. Egy zseniális találmány mentett meg minket. Ennek lényege, hogy a Hold felszínén található kőzetekben felhalmozódott energiát kell kitermelni, amelyet átalakítva lejuttatunk a bolygóra, és lőn bőséges energia. Ezért épült fel a Holdon a bázis. Ahol Sam Bell űrhajós egyedül, Gerty nevű robot-számítógép-mindenes társával teljesíti három éves szolgálatát. Bell boldog, mert a 3 éves kiküldetés lassan a végéhez ér, és indulhat haza szerető családjához.
Csakhogy, és minden ilyen filmben van egy csakhogy, történik egy baleset, ami mindent megváltoztat. Innentől bármit is mondanék, azzal elrontanám a film poénjait, melyekből persze akad bőven, ezért a történetet nem részletezem tovább.
Duncan Jones rendező (aki civilben David Bowie fia) nagyot alkotott. Maradt a hagyományos űrfilmek keretei között. A hosszú snittek, csendes képek és lassú történet vezetés egy az egyben emlékeztet a 2001. Űrodüsszeiára. Ugyanakkor saját ötletekkel is telerakta a filmet, és olyan konfliktusokat hívott életre, melyeken nagyon sokáig kell még gondolkodnunk.
A rendezés és a vágás tehát remek. Kicsit lassú, kicsit ünnepélyes, mégis nőttön nő a feszültség. Remek a zene. A panaszosan magányos zongora szólamokat váltó nagy csendek remekül adják vissza a végtelen magány érzését.
Aztán a színészek. Rockwell és Chalk remekelnek. Drámájuk tapintható, mégis kicsit személytelen a játékuk. Mintha mindez nem is velük történne… Aztán itt van Kevin Spacey, aki meg sem jelenik a vásznon, csak hangját kölcsönzi a robotnak, azt égis olyan hitelesen teszi, hogy szinte látjuk az arcát a fehér burok mögött.
Izgalmas űr krimi, nagyon jó színészi teljesítmény. Izgalmas, de mégsem az izgalom marad meg bennünk, hanem azok a fájdalmasan aktuális kérdések, amelyeket felvet a történet. Meddig terjed az emberi szabadság, meddig a kiszolgáltatottság? Mi az, amit megtehetünk a sokaság jóléte érdekében? Manapság, a géntechnológia eredményeinek ismeretében ezek a kérdések egyre aktuálisabbak, hamarosan talán az új etikai kódex alapkérdései lesznek. Remek gondolkodós film, nagyon ajánlom! Házi feladat megválaszolni a legégetőbb kérdést: Miért árulja el Gerty a jelszót?!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Színes, feliratos, angol sci-fi, 97 perc, 2009
Rendező: Duncan Jones
Főszereplők: Sam Rockwell, Kevin Spacey (Gerty eredeti hangja), Dominique McElligott, Robin Chalk, Matt Berry, Kaya Scodelario
Földünk energiaválsága már a múlté. Egy zseniális találmány mentett meg minket. Ennek lényege, hogy a Hold felszínén található kőzetekben felhalmozódott energiát kell kitermelni, amelyet átalakítva lejuttatunk a bolygóra, és lőn bőséges energia. Ezért épült fel a Holdon a bázis. Ahol Sam Bell űrhajós egyedül, Gerty nevű robot-számítógép-mindenes társával teljesíti három éves szolgálatát. Bell boldog, mert a 3 éves kiküldetés lassan a végéhez ér, és indulhat haza szerető családjához.
Csakhogy, és minden ilyen filmben van egy csakhogy, történik egy baleset, ami mindent megváltoztat. Innentől bármit is mondanék, azzal elrontanám a film poénjait, melyekből persze akad bőven, ezért a történetet nem részletezem tovább.
Duncan Jones rendező (aki civilben David Bowie fia) nagyot alkotott. Maradt a hagyományos űrfilmek keretei között. A hosszú snittek, csendes képek és lassú történet vezetés egy az egyben emlékeztet a 2001. Űrodüsszeiára. Ugyanakkor saját ötletekkel is telerakta a filmet, és olyan konfliktusokat hívott életre, melyeken nagyon sokáig kell még gondolkodnunk.
A rendezés és a vágás tehát remek. Kicsit lassú, kicsit ünnepélyes, mégis nőttön nő a feszültség. Remek a zene. A panaszosan magányos zongora szólamokat váltó nagy csendek remekül adják vissza a végtelen magány érzését.
Aztán a színészek. Rockwell és Chalk remekelnek. Drámájuk tapintható, mégis kicsit személytelen a játékuk. Mintha mindez nem is velük történne… Aztán itt van Kevin Spacey, aki meg sem jelenik a vásznon, csak hangját kölcsönzi a robotnak, azt égis olyan hitelesen teszi, hogy szinte látjuk az arcát a fehér burok mögött.
Izgalmas űr krimi, nagyon jó színészi teljesítmény. Izgalmas, de mégsem az izgalom marad meg bennünk, hanem azok a fájdalmasan aktuális kérdések, amelyeket felvet a történet. Meddig terjed az emberi szabadság, meddig a kiszolgáltatottság? Mi az, amit megtehetünk a sokaság jóléte érdekében? Manapság, a géntechnológia eredményeinek ismeretében ezek a kérdések egyre aktuálisabbak, hamarosan talán az új etikai kódex alapkérdései lesznek. Remek gondolkodós film, nagyon ajánlom! Házi feladat megválaszolni a legégetőbb kérdést: Miért árulja el Gerty a jelszót?!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése