Agora

Színes, feliratos, spanyol-máltai történelmi dráma, 126 perc, 2009
Rendező: Alejandro Amenábar
Főszereplők: Rachel Weisz, Oscar Isaac, Max Minghella, Ashraf Barhom, Michael Lonsdale, Rupert Evans, Richard Durden

Történelmi film, dermesztően mai tanulságokkal. Spanyol filmesek munkái ritkán jutnak el kis hazánk mozi termeibe, most is inkább a nemzetközi sztároknak köszönhető. Pedig ezt a filmet kár lenne kihagyni.

I.sz. 4. században járunk, a Római Birodalom lassan széthullik. De Alexandria még él és virágzik. Itt tanítja hallgatóit Hypatia a filozófus nő. Hallgatói a régi vallás hívői, keresztények és zsidók vegyesen. Míg az oktatás szentélyében a Könyvtárban a világ összegyűlt bölcsességét őrzik, az utcákon lassan elszabadulnak a vallási indulatok. A nemrég még üldözött keresztények kiűzik a régi vallás hívőit, majd pár év látszat béke után a zsidók ellen fordulnak. Közben az egykori tanítványok a közélet jeles vezetői lettek, de a kérdés ma is csak ugyanaz: kié a hatalom? Kyrillos a keresztény püspök könyörtelenül leszámol mindenkivel, aki útjában áll. Előbb-utóbb sor kerül Hypatiára is, aki gondolkodó és köztiszteletnek örvendő személy – de nő. És az Írás megmondja: a nő maradjon csendben. Személyek, sorsok, meghasonlások története ez a film. Mit tartogat az élet az egykori aranyifjúnak, a már hajdan is szent életű kereszténynek, vagy az esélytelen rabszolgának? S a középpontban továbbra is ott van a csodás nő, aki a tudománynak él, és a filozófia nevében kétkedik mindenben…

Úgy vélem még nem láttam Amenábar rendezőtől filmet, de tény, hogy ezt a nagyszabású történelmi alkotást jól összerakta. Néha ugyan a kamera kilép az űrbe, s ez a szimbólum nehezen érthető, máskor a fentről mutatja a pusztulást, de ettől eltekintve jól van fényképezve. Igaz, nem ás túl mélyre, inkább sok-sok eseményt mutat be, nem keresi az okokat, motivációkat. Az úgyis könnyen megfejthető…

A színészek jók. Rachel Weisz ismét szép és ártatlan: a világégés közepén is a tudomány titkait fürkészi. Hypatia drámája hűen tükrözi mai világunkat: nem tudsz az ész és értelem nyomán kívül maradni a tomboló, őrült világból. Mert a világ nem tűri a gondolkodókat… Aztán Oscar Isaac jól formázza meg a hatalmat kapó, de gyenge férfit, aki nem tud élni a világ által neki adott hatalommal. Ellenpontja Max Minghella, akinek helyén volna a szíve, de sorsa eleve elrendeltetett, így szerepe csak az utolsó pillanatokban emeli fontos személlyé. Kezében a gondolat helyett már csak a kegyes halál marad…

Ez egy szép kiállítású, nagyon kemény történelmi film. De ha mindentől el tudunk vonatkoztatni, akkor azt kell mondani: kevés olyan alkotást láttam, ami ennyire aktuális lenne. Miről is szól a történet? Rólunk, emberekről. Akik komoly eredményeket érnek el műveltség és tudomány terén, aztán jön a buta csürhe, a könnyen megvezethető értelmetlen lények tömege, a nem gondolkodó de annál inkább hőbörgők durva hada. Akik jönnek, akik pusztítanak, akik elsöpörnek mindent. Akiket könnyű becsapni, akiket könnyű felhasználni. Aztán jön ez a söpredék és gyönyörtől fuldokolva pusztítja el évszázadok tudományát: a film egyik legerősebb jelenete az Alexandriai Könyvtár felégetése… Mitől fáj ennyire ez a film? Miért sért ilyen mély érzelmeket? Természetesen azért, mert a mai világról szól. Igaz akkor az értelmetlen pusztítást a vallás keretébe rejtették, aztán lettek fajelméletek, manapság egyszerűen politikai különbségnek hívjuk. De mindenki pontosan tudja, miről beszélek. Ez az életünk, naponta ezt látjuk a híradóban: a könnyen befolyásolható tömeg pusztít, és mi megint csak visszafelé lépdelünk az időben. Közben pedig csóváljuk a fejünket: De hát ez már mind megtörtént, miért nem tanulunk belőle…???

Nyomasztóan mai üzenetet hordozó tanulságos kosztümös film. Csak gondolkodó embereknek. A csürhe ne üljön be, úgysem érti meg. Autós üldözés meg nincs benne.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek