Színes, magyar filmdráma, 80 perc, 2009
Rendező: Dyga Zsombor
Főszereplők: Elek Ferenc, Tompos Kátya, Rába Roland
Halleluja! Végre egy magyar FILM! Csupa nagybetűvel! De mielőtt valaki elfogultsággal vádolna, nézzük a tényeket. A 2010-es 41. Magyar Filmszemlén 4 díjat kapott: Elek Ferencé lett a legjobb férfi alakítás, Czakó Judit kapta az Arany Olló díjat, Dyga Zsombor a rendezői díjat és s Film.hu internetes közönségszavazásán a Köntörfalak lett a legjobb film. Először életemben azt kell mondanom: valóban megérdemelten kapta meg mindet!
Eszti egy szép lány, akinek rossz napja van. A parkban megismerkedik Zolival, aki valljuk be: nem egy csajozós típus. Másnap randiznak, azaz randiznának, de a dolog valahogy nem megy. Itt kezdődik a film. A sztori ismerős lehet, mindenki élt már át ilyet. Zoli udvarias, hazakíséri a lányt, aztán a veszett sztori ellenére valahogy „feldumálja” magát a lány lakásába. Beszélgetnek, lassan megismerünk két embert, a különös kis életüket, és persze hamar kiderül: senki sem boldog, mindenkinek vannak sötét pontjai a múltban. Aztán hazaér Gábor, a lány bátyja. Ő a nagy sztár, a szuper séf… Innentől a kétszemélyes kamaradráma három fősre bővül, és lassan kezd előrajzolódni a nagyon is durva végkifejlet… Amint az időben haladunk, egyre több a meglepetés, a „nem hittem volna” szisszenés, és mégis: a film vége igazán szíven üt. Sajnos, ha ennél többet mondanék a történetről, az már durva befolyásolás lenne, ezért nem teszem. Élje végig minden néző a misztériumot, értse ki-ki a maga lelke szerint a tanulságokat.
Mitől jó a film? Dyga Zsombor – szégyen, hogy eddig nem ismertem a nevét, pedig nem elsőfilmes – nagyon jól vezeti a színészeket. A történet 90%-ban egy lakásban játszódik, ahol a fények és sötétek változásával lehet csak játszani, ezt az operatőr mesterien meg is teszi. De nincsenek szép tájak, idilli képsorok. Csak a félhomályos lakás, és a három szereplő. Akik zseniálisak. Tompos Kátya életében először nem csak azt mutatja meg, hogy gyönyörű, hanem végre kibontakoztathatja tehetségét is. A Poligamy féle förmedvények után végre megcsillan egy briliáns tehetség! Elek Ferenc nem véletlenül kapta meg a díjat. Az ő kicsit mackós, nagyon nyugis karaktere valóban nem az a nőfaló történet. Először nem is érteni, miért juthat idáig, aztán lassan mélyül az érzés, hogy itt igazából semmi sem véletlen. És Elek jó. Nagyon jó. Esetlen, mégis céltudatos. Kicsit béna és kövér, mégis nagyon tudatos. Megfejthetetlen és visszafogott. Csak áll és néz, amikor ordítani kéne. Pedig a karján láttuk, másképp is tud ő viselkedni… Remek alakítás, gratulálok a díjhoz! Rába Roland szerepe a legkisebb. Remekül hozza a kissé kiégett, a sikerektől megkeseredett meleg sztár figuráját… Méltó tagja a csapatnak.
A dráma fokozódik a minimalista környezetben. Nincsenek autós üldözések, csak arcok és szemek. Csak pillantások és hallgatások. Aztán szép lassan összeáll a kép, és megértjük a végül is ki nem mondott igazságot, és akkor üt a film. Keményen, gyorsan és nagy erővel. Aztán vége. Egy utolsó dalt játszik a zenekar, akik kiváló zenéjükkel segítik a filmet. Jönnek a betűk, és csak ülünk, latolgatjuk csendesen, vajon mit is láttunk itt…? Aztán majd jönnek a gondolatok, hogy valójában az én kis életem problémái hol is vannak mindehhez képest…?
Zseniális magyar film a mozikban. Egy pesti lakásban lezajló este, néhány élet összevillanása, s a dráma, mely életünk végéig elkísér. Zseniális színészek, kemény mondanivaló, mégis könnyeden mosolygós film, mely végül nagyon meg tud lepni. Kis emberekről. Budapesten, Magyarországon. Manapság. Szerény véleményem szerint az ilyen filmek miatt érdemes moziba menni.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Rendező: Dyga Zsombor
Főszereplők: Elek Ferenc, Tompos Kátya, Rába Roland
Halleluja! Végre egy magyar FILM! Csupa nagybetűvel! De mielőtt valaki elfogultsággal vádolna, nézzük a tényeket. A 2010-es 41. Magyar Filmszemlén 4 díjat kapott: Elek Ferencé lett a legjobb férfi alakítás, Czakó Judit kapta az Arany Olló díjat, Dyga Zsombor a rendezői díjat és s Film.hu internetes közönségszavazásán a Köntörfalak lett a legjobb film. Először életemben azt kell mondanom: valóban megérdemelten kapta meg mindet!
Eszti egy szép lány, akinek rossz napja van. A parkban megismerkedik Zolival, aki valljuk be: nem egy csajozós típus. Másnap randiznak, azaz randiznának, de a dolog valahogy nem megy. Itt kezdődik a film. A sztori ismerős lehet, mindenki élt már át ilyet. Zoli udvarias, hazakíséri a lányt, aztán a veszett sztori ellenére valahogy „feldumálja” magát a lány lakásába. Beszélgetnek, lassan megismerünk két embert, a különös kis életüket, és persze hamar kiderül: senki sem boldog, mindenkinek vannak sötét pontjai a múltban. Aztán hazaér Gábor, a lány bátyja. Ő a nagy sztár, a szuper séf… Innentől a kétszemélyes kamaradráma három fősre bővül, és lassan kezd előrajzolódni a nagyon is durva végkifejlet… Amint az időben haladunk, egyre több a meglepetés, a „nem hittem volna” szisszenés, és mégis: a film vége igazán szíven üt. Sajnos, ha ennél többet mondanék a történetről, az már durva befolyásolás lenne, ezért nem teszem. Élje végig minden néző a misztériumot, értse ki-ki a maga lelke szerint a tanulságokat.
Mitől jó a film? Dyga Zsombor – szégyen, hogy eddig nem ismertem a nevét, pedig nem elsőfilmes – nagyon jól vezeti a színészeket. A történet 90%-ban egy lakásban játszódik, ahol a fények és sötétek változásával lehet csak játszani, ezt az operatőr mesterien meg is teszi. De nincsenek szép tájak, idilli képsorok. Csak a félhomályos lakás, és a három szereplő. Akik zseniálisak. Tompos Kátya életében először nem csak azt mutatja meg, hogy gyönyörű, hanem végre kibontakoztathatja tehetségét is. A Poligamy féle förmedvények után végre megcsillan egy briliáns tehetség! Elek Ferenc nem véletlenül kapta meg a díjat. Az ő kicsit mackós, nagyon nyugis karaktere valóban nem az a nőfaló történet. Először nem is érteni, miért juthat idáig, aztán lassan mélyül az érzés, hogy itt igazából semmi sem véletlen. És Elek jó. Nagyon jó. Esetlen, mégis céltudatos. Kicsit béna és kövér, mégis nagyon tudatos. Megfejthetetlen és visszafogott. Csak áll és néz, amikor ordítani kéne. Pedig a karján láttuk, másképp is tud ő viselkedni… Remek alakítás, gratulálok a díjhoz! Rába Roland szerepe a legkisebb. Remekül hozza a kissé kiégett, a sikerektől megkeseredett meleg sztár figuráját… Méltó tagja a csapatnak.
A dráma fokozódik a minimalista környezetben. Nincsenek autós üldözések, csak arcok és szemek. Csak pillantások és hallgatások. Aztán szép lassan összeáll a kép, és megértjük a végül is ki nem mondott igazságot, és akkor üt a film. Keményen, gyorsan és nagy erővel. Aztán vége. Egy utolsó dalt játszik a zenekar, akik kiváló zenéjükkel segítik a filmet. Jönnek a betűk, és csak ülünk, latolgatjuk csendesen, vajon mit is láttunk itt…? Aztán majd jönnek a gondolatok, hogy valójában az én kis életem problémái hol is vannak mindehhez képest…?
Zseniális magyar film a mozikban. Egy pesti lakásban lezajló este, néhány élet összevillanása, s a dráma, mely életünk végéig elkísér. Zseniális színészek, kemény mondanivaló, mégis könnyeden mosolygós film, mely végül nagyon meg tud lepni. Kis emberekről. Budapesten, Magyarországon. Manapság. Szerény véleményem szerint az ilyen filmek miatt érdemes moziba menni.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése