(Pandorum)
Színes, feliratos, amerikai-német horror, 108 perc, 2009
Rendező: Christian Alvart
Főszereplők: Dennis Quaid, Ben Foster, Cam Gigandet, Antje Traue, Cung Le, Eddie Rouse, Norman Reedus
Mindenféle filmek régi témája a túlnépesedett Föld és annak megmentése. Ezúttal egy horrorba hajló sci-fi története indul ezzel: az emberiség a Földhöz hasonló bolygót keres, majd egy hatalmas űrhajót, az Elysiumot indítják útba a megtalált bolygóra. A tervezett repülési idő 128 év, azért a 60.000 utas mélyálomban tölti az utat, csak egy-egy csapat őrködik az alvó utazók felett.
Bower tizedes és Payton hadnagy hirtelen ébrednek a mélyálomból. Fülkéjükből nem tudnak átjutni a hajóba, nem tudnak senkivel kommunikálni, viszont kimaradozik az áram és furcsa hangok hallatszanak a hajó mélyéből. Bower a szellőzőn át indul el, hogy megkeresse és újra indítsa a reaktort. Különös útja folytán más utasokkal is találkozik, és lassacskán visszatérnek az emlékek is. A bajt még tetézi a különös, emberekre vadászó zombik folyamatos zaklatása…
Alvart rendező eredetileg sci-fit akart forgatni, aztán menet közben a történet egyre inkább a horror felé ment el. Szinte végig sötétben zajlik, ijesztő a zene, zaklatott a képek vágása, így a feszültség folyamatos. A színészek pedig jók, bár belőlük sokat nem látni. Hiszen sötétben tapogatóznak, koszosak – de ez itt a minimum. Quaid jó, mint mindig, a záro fordulat bizony meglepetésként hat. Foster, aki a tulajdonképpeni főszereplő, remekül játszik, attól hős, hogy igazából nem is az. Antje Traue eddig számomra ismeretlen volt, de még mocskosan is igazi nő, reméljük, rendes filmben is viszontláthatjuk hamarosan.
Régi sci-fi rajongó vagyok, ám a horrort nem szeretem. A PM kritikusa szerint ez egy megosztó film lesz. Egyet kell értenem. Mert sem az egyik, sem a másik műfajnak nem igazán felelt meg, mégis egy nézhető, igazán izgalmas történetet kapunk, a végső csavarok pedig egészen meglepőek. Félőseknek nem ajánlom…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes
Színes, feliratos, amerikai-német horror, 108 perc, 2009
Rendező: Christian Alvart
Főszereplők: Dennis Quaid, Ben Foster, Cam Gigandet, Antje Traue, Cung Le, Eddie Rouse, Norman Reedus
Mindenféle filmek régi témája a túlnépesedett Föld és annak megmentése. Ezúttal egy horrorba hajló sci-fi története indul ezzel: az emberiség a Földhöz hasonló bolygót keres, majd egy hatalmas űrhajót, az Elysiumot indítják útba a megtalált bolygóra. A tervezett repülési idő 128 év, azért a 60.000 utas mélyálomban tölti az utat, csak egy-egy csapat őrködik az alvó utazók felett.
Bower tizedes és Payton hadnagy hirtelen ébrednek a mélyálomból. Fülkéjükből nem tudnak átjutni a hajóba, nem tudnak senkivel kommunikálni, viszont kimaradozik az áram és furcsa hangok hallatszanak a hajó mélyéből. Bower a szellőzőn át indul el, hogy megkeresse és újra indítsa a reaktort. Különös útja folytán más utasokkal is találkozik, és lassacskán visszatérnek az emlékek is. A bajt még tetézi a különös, emberekre vadászó zombik folyamatos zaklatása…
Alvart rendező eredetileg sci-fit akart forgatni, aztán menet közben a történet egyre inkább a horror felé ment el. Szinte végig sötétben zajlik, ijesztő a zene, zaklatott a képek vágása, így a feszültség folyamatos. A színészek pedig jók, bár belőlük sokat nem látni. Hiszen sötétben tapogatóznak, koszosak – de ez itt a minimum. Quaid jó, mint mindig, a záro fordulat bizony meglepetésként hat. Foster, aki a tulajdonképpeni főszereplő, remekül játszik, attól hős, hogy igazából nem is az. Antje Traue eddig számomra ismeretlen volt, de még mocskosan is igazi nő, reméljük, rendes filmben is viszontláthatjuk hamarosan.
Régi sci-fi rajongó vagyok, ám a horrort nem szeretem. A PM kritikusa szerint ez egy megosztó film lesz. Egyet kell értenem. Mert sem az egyik, sem a másik műfajnak nem igazán felelt meg, mégis egy nézhető, igazán izgalmas történetet kapunk, a végső csavarok pedig egészen meglepőek. Félőseknek nem ajánlom…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése