Színes, feliratos, angol-francia-olasz-belga-spanyol filmdráma, 109 perc, 2010
Rendező: Ken Loach
Főszereplők: Mark Womack, Andrea Lowe, John Bishop, Trevor Williams, Stephen Lord
Ken Loach elképesztő nyersen és szinte brutális kegyetlenséggel tálalja számunkra napjaink egyik legvitatottabb és legmegosztóbb ugyanakkor legkevésbé ismert élethelyzetét. Irakban vagyunk, a háborúnak szinte vége. Az amerikai vállalatok azonban még ott vannak: részt vesznek az ország újjáépítésében. A dolgozók és politikusok biztonságáról olyan cégek gondoskodnak, melynek tagjai egykori katonák, ma pedig egyszerű zsoldosok. (Angol eredetiben a szerződéses szót használják, mely sokkal inkább visszaadja a lényeget…)
Frankie meghal egy bevetésben az Irish Routon – ez a Halál Sugárút, mely a várost köti össze a reptérrel. Utolsó éjszakáján hiába kereste telefonon barátját Fergust, aki egy kihágás miatt épp a rácsok mögött ült. Rachel – Frankie felesége – előbb Fergust vádolja a fiú halálával, majd együtt kezdenek nyomozni. A munkáltató biztonsági cég ugyanis nagyon furcsán viselkedik. A nehézkesen csepegtetett infók pedig valami bűntettet sugallnak… A nyomozás sikeres, aztán elérkezik a pont, ahol már nem lehet visszatérni.
Ken Loach olyan témát mutat be, amelyekről manapság inkább hallgatunk. Mindenki sejti az igazat, de senki nem beszél. Vajon mennyit ér egy emberi élet? És egy arab valakié? Meddig terjed a felelősség és meddig lehet hallgatni?
Nagyon kemény a film. A fényképezés egyszerű, a képek ridegek. Pont, mint a történet szereplőinek élete. A színészek pedig nagyon jók: Mark Womack jéghideg külseje mögött remekül látszik a belső vívódás, a megoldás keresése, az erőszak elítélése. Andrea Lowe pedig láthatóan összezavarodott, aki nem tud túl lépni férje elvesztésén, és a belső konfliktusok felemésztik…
A történet vége pedig még keményebb. elkerülhetetlen a végzet, és nem egyértelmű, hogy a bűnösök vajon megérdemlik-e sorsukat… Jól esne éljenezni az elkerülhetetlen véget, de valahogy csak a belső üresség marad, mikor megjelenik a vége főcím.
Nagyon kemény film… Olyan, amit fáj megnézni. Olyan, amit ennek ellenére mindenkinek meg kéne nézni. Mert a művészet célja nemcsak a szórakoztatás, de az is, hogy szót emeljen egyetemes értékeink védelmében!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése