Lazacfogás Jemenben

(Salmon Fishing in the Yemen)
Színes, feliratos, angol romantikus vígjáték, 111 perc, 2011
Rendező: Lasse Hallström
Főszereplők: Ewan McGregor, Emily Blunt, Amr Waked, Kristin Scott Thomas, Rachael Stirling, Tom Mison, Catherine Steadman

Van egy hosszú nevű sejk, akinek rengeteg a pénze. Ezért elhatározza, hogy megteremti a lazachalászatot Jemenben. A sejk ügyeit képviselő pénzügyes Harriet megkeresi a feladatra megfelelő embert. A jelölt egy igazi brit tudós: Dr. Jones. Aki rideg, humortalan és iszonyúan kényes a hírnevére. Ez a történet itt fulladna kudarcba. Csakhogy egy véletlen miatt az ügyre felfigyel a Miniszterelnök sajtó titkára, aki mindenen és mindenkin keresztül gázol, hogy célját elérje…

Lasse Hallström rendező semmit sem bíz a véletlenre. Először is a történet remek, a párbeszédek zseniálisak. Az egész sztori rettentően humoros – bár ez nem az agyat elhagyó amerikai humor. Ez sokkal inkább az a kedves, finom rezdülésekkel és zseniális jelenetekkel operáló angol humor. Nem folyik a könnyünk a film nézése közben, de a végén mégis remekül szórakozunk. Másodszor Hallström remek csapatot épít fel: remek a zene, a fényképezés pedig egyenesen kiváló…

Harmadszor pedig a legfontosabb: a zseniális színészek tökéletesen játszanak. McGregor olyan rideg és olyan hihetetlenül érzelem mentes, amilyen csak egy ízig-vérig brit tud lenni. Ezzel szemben Emily Blunt még szebb és még ártatlanabb, mint eddig bármikor. Vajon ezt meddig lehet fokozni…? Amr Waked sejkje tökéletesen hihető. Van pénze, van egy víziója a nép felemelésére és mindeközben egy igen érzelmes ember. Ezzel szemben Kristin Scott Thomas alakítása fenomenális! Olyan hihetetlenül jól játssza a szenvtelen sajtó titkárt, hogy az már szinte fáj.

A sok kiváló színész pedig szinte lubickol a remekül megírt jelenetekben. Itt mindenki megkapja a magáét: parodizálják a politikusokat, a briteket és az egész furcsa világot… Már csak ezért érdemes megnézni, hiszen igen jól fogunk szórakozni!

Amiért még érdemes beülni rá, az maga az egyik alap konfliktus: a jéghideg tudós önmagára ébredése, amint felismeri, hogy a világ körötte létezik, de ő nem benne él. Ewan McGregor zsenialitása és Emily Blunt árnyalt finomsága egyszerűen csodás kettősséget mutat, melyet mindannyian átélhetünk…
 
Egyetlen dologért nem adtam meg a 10 pontot, ez pedig a befejezés. Zseniálisan építkezik a történet, az érzelmi katasztrófa pedig kiszámítható… Nekem az itt látott verzió nem tűnik valósnak… Kár, mert egészen az utolsó 3 percig totálisan elbűvölt ez a mese.

Vajon hányan élünk Dr. Jonesként…? Vajon hányan megyünk el az élet mellett…? Vajon meg tudnánk fordulni, hogy végre elkezdjünk az árral szemben úszni…? Nagy kérdések, melyeket sokáig lehet még latolgatni a látszólag egyszerű kis romantikus mese után… Igen, ez a film, amiért érdemes moziba menni!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes